Húsvét ide, húsvét oda, nem tudnék még egy Jézus életéről szóló filmes produkciót megnézni. Még a "vizuális effektjeivel" reklámozott Noé sem tudott meggyőzni. Övön aluli filmek előzetesei alatt éppen egy kanárisárga prostifilm képreklámjai közben jutott eszembe Monica Vitti. Még ha e témában is rukkolt elő, lénye intellektuális kisugárzásának emléke ifjúságom Antonioni élményét és más nyomhagyókat kotort elő a belső fiókból. Nem hessegetem el még azzal sem, hogy az idő múlásával mi minden változik, emlékeink is szépülnek.
Nos, Wes Anderson filmje a Budapest Hotel (The Budapest Grand Hotel), végül is nem bizonyult rossz választásnak, hozta azt amit egy húsvéti mozizás kapcsán várhatok. Mindenekelőtt az egyik legbravúrosabban elmesélt történetet láttam: rácsodálkozósan abszurd képi nyelven megjelenítve. Még akkor is, ha volt egy hajszál ami elválasztotta az igazán durranó film kategóriától. Parabolája ettől függetlenül frappánsan hozta mindazt, amit a "keleteurópaiság" gyökerei jelentenek számomra. Leginkább ennek múltjában kotorászott, a diktatúrákba vetítést sem mellőzve. A Hotel későbbi lepukkantsága, e környezet zagyvasága még retro érzéseket is kivált a magam korú nézőben... Megkaphattam azonban a cukormázas, ám bugyrai mélyén rothadó-erjedő Monarchiát és a feelingjét megtestesítő karaktereket. Nem sorolnám a sztárparádét, akit érdekel utána néz úgyis. Mindegyikük beleadott apait-anyait. Tilda Swinton agg grófnő sminkje igazi bravúr. A film igazolta azt a tézisemet is, hogy amit mi Kelet-Európa "élménynek" nevezünk, kizárólag az abszurddal, annak különböző fokozataival fejezhetjük csak ki.( ...és hogy ez mennyire "élmény" azt eldöntheti ki-ki maga-maga talán éppen e film segítségével.)
E mozi eleget is tett elvárásomnak, sőt megfejelte egy sajátos -e tézist kibontó- számomra megkapó képi nyelvvel. Sokan talán éppen ezt fogják kifogásolni, ám enélkül maga a történet közhelyek blokkjaiból, számtalanszor ismételt alaphelyzetekből áll össze. Zweig mester narrációs technikája segít leginkább a megelevenítésében. Kizárólag a szabadjára engedett rendezői fantázia kelti azonban új életre mindezeket.
Kíváncsiskodóknak: a Hotel Budapest tökéletes fikció, a szabadjára engedett rendezői fantáziától lesz izgalmas, élvezhető film. Mondókája éppen abszurditásával, már-már kafkai tárgyszerűséggel, vizuális képi játékkal válik élvezetessé. Nem véletlenül kísértett tehát nagyapám favorizált bajuszkötőjének emléke, ahogyan a Luft de Pache parfümösüvege is e tanulságokkal teli, letűnt kort idézte.
