Szólíts a neveden

Megkapó valóban minden amit és ahogyan tálalt a film. Természetes egyszerűséggel, jó ízléssel, amely napjaink mozijában oly ritka, különösen ebben a végtelenül kényes és bizonyos szempontból a jelenkor által felfújt és szinte már divatos témában. Az a legnagyszerűbb ahogyan a film szereplői élik, megélik és feldolgozzák a sokszor feldolgozhatatlant. Nagyszerű példa erre az apa és fia megindító párbeszéde amely zárja is a filmet. Számomra egyike a legszebbeknek, hogyan kell úgy szembenéznünk mindazzal ami megtörtént-megtörténik, hogy ember módra, a legkevesebb sérüléssel dolgozhassuk fel....Egy intoleráns társadalomban tanítandó iskolapélda is lehetne e film, tanulságai oly messze mutatóak ! Nem véletlen mindezekhez éppen a talján nyár és éppen egy álmos kisváros (Crema) amelyet korábban megszerethettem,
és egy jól megírt kritika a filmről:
http://hu.ign.com/szolits-a-neveden/34166/review/kritika-szolits-a-neveden