Az mindig lenyűgöző amikor elhivatottsággal, ambícióval, tapasztalati úton születnek forradalmasító felfedezések, ahogyan Semmelweis is egy új korszakot előlegezett meg a gyógyításban. Van magában a tényben is valami felemelő. Jóllehet életében folyamatosan használhatta, fordíthatta gyógyításra eredményeit, az igazolás -a kórokozók tudományos felfedezése- csak később, halála után érkezhetett meg.
A neves operatőr Koltai Lajos, rendezőként vállalkozott is e munkára. Szépen fotózott, epikus mű született, néhány kiváló színészi alakítással. Ám maga a történet -Semmmelweisé- jócskán át van írva, a valóságosnál hatásosabbá formálva. Az orvos-nővér kapcsolat közhelyességére fókuszálni orvosunk esetében különösen durva, ám kétségtelenül hatásos... jóllehet pontos adataink vannak munkássága mellett a családi életére vonatkozóan is. A filmben minden teljesen másképpen alakul.
Nem értettem, pontosabban túlságosan didaktikusnak tartottam ezt a meglehetősen populista osztrák-magyar szembeállítást sem. A valóság itt is más volt amint a filmben. Életének valódi drámája messze nem erről az ellentétről szól, sokkal inkább arról, hogy végső soron ő is hivatása áldozata lett és halt meg viszonylag fiatalon. A filmben erről szó sincs, sajnos. Valamiféle "heppiendet" kapunk helyette és azon is eltűnődtem miért éppen ott ér véget a film ahol (nem spoilerezünk).
Örömmel töltött el mégis, hogy ez a nagyszerű ember megelevenedhetett egy angol feliratos filmben, ám sajnos hamis a kép. Kár. A film néha ráadásul "leül", unalmassá válik, így került sor arra, hogy az előttem lévő sorban ülő, időnként felém szimatoló két hatalmas ebre is figyelhessek.
