Ki rendelkezik az időnkről ?
Hangzik el többször is a kérdés e lebilincselő filmben. Nem is Paolo Sorrentino újabb remekét látnánk, ha a tőle telhető alapossággal végig járt út végén, -morális kérdésfelvetéseire, végső soron filozófikus kérdésekre- pontos válaszokat ne kapnánk.
Nemcsak az időnként felbukkanó varázslatos táj, a Róma egyik dombjára épült méltóságteljes Quirinale-palota, ennek pazarul fotózott -évszázadokat, sőt ezredeket is megidéző- enteriőrjei és a nagyvonalúan fotózott külső terek kápráztatják el a nézőt. Mindez talán túlságosan elegánsnak is tűnik, ám a leköszönő köztársasági elnök végső dilemmáit bemutató filmben pontos helyén jelentkeznek a mindennapok is, a rap-elők szlogenjeivel, vagy a híres római Via Condottin sétáló robotkutyával, az űrhajóban a súlytalanság állapotában lebegő, könnyező asztronautáig. Utóbbinál én is jócskán elérzékenyültem.
Az egész film egyfajta belső érzékenységről is szól, jóllehet egy komor, tiszteletteljes jogászember vivódásait követhetjük nyomon, a feloldó döntések meghozataláig.
Szívből ajánlom ezt a filmet, számomra ez volt az idei első filmremek. Finom humora még ellenállhatatlanabbá teszi.
Itt egy jó kritika a filmről:
és egyik trailere, benne a milanoi Scalás jelenet snittje, az már csak ráadás volt számomra, hogy olasz nyelven feliratozással ment a film. La grazia :
