Szerencsére mentes a "húzzunk le még egy bőrt ikonikus figurákról" szindrómától a Fűző című film, amely Erzsébet császárné, alias Sisi negyvenes éveibe enged betekintést. Sőt, kifejezetten finom eszközökkel igyekszik rávilágítani arra az általános igazságra, hogy a Sors és ránk szabott szerepünk, valamint eredendő személyiségünk közt komoly ellentmondások is feszülhetnek. Közismert, hogy Sisi esetében mélységesen igaz ez a tétel. Ennek illusztrálása is az alaposan végiggondolt, az eddigi ismeretekre épülő, ugyanakkor nem kevés költészettel bővített élvezetes, elgondolkodtató alkotás. Sisi intelligens, érzékeny figurája sallangoktól és közhelyektől mentesen kel életre előttünk és világít meg összefüggéseket, amelyért e film megszülethetett.
A film sikerének titka kétségtelenül Vicky Krieps visszafogott és mégis lenyűgöző alakítása (Ő a film producere is): Sisije egyszerre fenséges és egyszerre esendő és megindító, mint a szerepe hálójában vergődő Fenség.
Megható az is, ahogyan a szinkron nélküli filmben Sisi időnként magyarul beszél leányához a kiskamasz Valériához és ahogyan udvartartásában a magyar hölgyek (Königsegg grófnő Ferenczy Ida vagy Festetics Mária grófnő) kelnek életre a filmvásznon.
A film legeredetibb gondolata a negyvenes éveit is válságosan megélő, ezzel szembenézni nehezen tudó asszony és egy új korszakot is jelölő találmány, a mozgókép viszonya (az 1870-es években erről még nem volt szól, tehát ez fikció): elgondolkodtató és számomra kicsit Huszárik Szindbádját is megidéző képsora a film a filmben jelenetben tűlünk elszaladó, távolodó császárné....
Nekem a film befejezése kevésbé tetszett, úgy tűnt mintha ez a megoldás ítélkezne is Erzsébet császárné felett, azt gondolom ez szükségtelen. (Hogy mi ez a vég az már spoilerezés, nézzétek meg a filmet, gazdagodunk általa !)
Környezet, design, kosztümök, visszafogott, (minden Vicky Krieps játékára koncentrál, ezt erősíti) ám még így is csillagos ötös !
