2021. szeptember 25., szombat

Hedy Lamarr szép emléke, avagy Extázis



   Fáradságos, ellentmondásos ám hosszú élettel ajándékozta meg a Teremtő Hedy Lamarrt. Még az Osztrák-Magyar Monarchiában született, édesanyja budapesti zsidó asszony volt.

Fenséges jelenség, amint a tegnap látott filmben meg is győződhettem erről. A film érdekessége, hogy a néma és hangosfilm határán született, így az 1929-ben forgatottnak van egy későbbi (1933) hangos verziója is. Igaz nem viszik túlzásba a párbeszédeket. Két kópiából (dán és német változat) restaurálták, a 2019-es velencei filmfesztiválon is díjazott munkát. A vetítés előtt a cseh filmrestaurátor élő bevezetőjét érdeklődéssel hallgattuk, többek közt arról is, hogy ez a film olyan trilógia középső része, amely kora "bergmanja" is lehetett.
Az Extázis című, -a maga korában érthetően- botrányfilm a mai néző számára inkább kuriózum mint élvezhető alkotás, mosolyogtató didaxissal, nehezen viselhető szájbarágással. A klasszikus recept szerint itt is a lovászlegényre hárul a feladat, hogy lekapja a boldogtalan úri kisasszonyt. Igazán érdekessé mégis az teszi, ahogyan a harmincas évek Kelet Európája tükröződik a cseh alkotásban. Befejezése egyenesen megdöbbentő volt számomra: a munka, a munkásosztáy egyfajta képi apoteózisa, kontrasztjakét a "felső tízezer unatkozó úrinő szenvelgése" ismert ábrázolásoknak/ld. nálunk Karády Katalin filmjei.

E filmmel indult karrierje, nyílott ki számára Hollywood sztárteremtő
világa és lett belőle filmistennő. Ám a bájos fejecske az idő múlásával a plasztikai sebészek kése alatt torzult úgy, hogy élete utolsó szakaszában a külvilágtól elzárkozva, leginkább még gyerekeivel is csak telefonkapcsolatot tartva élt, magányban. Keserű kései vallomásában arcát tartotta élete legfőbb szerencsétlenségének.

Hedy története azonban nemcsak mozgalmas magánélete miatt, hanem a feltalálásaival kapcsolatban igazán izgalmas. Technikai újítása a bluetoot technológia alapja. "in less than a decade you'll talk into a wireless plastic box thanks to technology that came from my brain"- mondta egy emlékezetes tv interjuban.
A feltalálók napja november 9-én van, Lamarr születésnapján.

"People are unreasonable, illogical and self-centered. Love them anyway." H. Lamarr




2021. szeptember 10., péntek

Szupernóva (a Végtelen gyermekei vagyunk)



   Ismét elszaladt egy év, ám ismét itt vagyok kedves naplóm. Bezártan, megfosztva az eleven élet nyűzsgésétől, utazásainktól, moziba járásunktól. Mozi ügyben én már csak ilyen konzervatív pasas maradok, streamelés ide-vagy oda.

Ám történt végre valami amit mindig várok és számomra a mozi varázsa: olyan filmet látni amelyet még utána napokig hordozhat az ember. A gondolatokat, az érzéseket azt, hogy még élünk ezek által is.

E rendkívül finom eszközökkel dolgozó megrendítő filmet vagy másfél esztendő kényszerű mozikihagyás után nézhettem, így is vagy öten ültünk a nézőtéren.
Rendelkezhetünk e a sorsunkkal?
Mennyiben tartozik döntésünk a szeretteinkre ?
Szabad e a legfontosabb dolgokat eltitkolni, hogy ezzel is védjük a másikat? és még sorolhatnánk a feltett kérdéseket.

Minden tökéletes e filmben: az operatőri munka, a beállítások, a plánok mind-mind egy célt szolgálnak, hogy lebilincselő mozi részesei lehessünk. Az angliai Lake District vadregényes tájain készült felvételek lélegzetelállítóak.

Két főszereplője a legjobb választás: Stanley Tucci és Colin Firth ugyanúgy. Utóbbi arcjátéka felejthetetlen: mindenféle hangzó szöveg nélkül olvashatunk belőle akár mindennapi reakció-rezdüléseket, akár belső viharokat, akár tépelődő gondolakat. Bergmani fickó !

Nem könnyű mozi, lenyűgöző a fiatal angol rendező Harry Macqueen második játékfilmje: