Az ifjú titánnak tartott Timothée Chalamet-amerikai színész- már megcsillantotta előttem színészi erényeit a "Szólits a nevemen" című lírai filmben és a tegnap látott pingpongbajnok "törtető nyikhaj" figurájában is kétségtelenül kiváló.
A Marty Supreme című film azonban akciókkal telezsúfolt, időnként alig követhető története a reccsenő csontokkal, fröccsenő vérrel, pingpongütős seggrepacsizással -itt "gyönyörködhetünk" Timothée fokhagymagerezdjeiben is-, abszurdnál abszurdabb, gengszterfilmeket megidéző jelenetekkel, permanens bazmegezéssel, nos számomra mindez visszatetsző. A gátlástalan törtetés parabolája, tükörképe jelenünk zaklatott világának. Mindenáron, mindekin keresztül győzni, legyőzni a világot.
Számomra erénye a filmkészítés technikája: régi mozik hangulatát hozza, amikor még pl. bőrhibák is látszódhattak totál plános arcokon. A gyors snittjei azonban idegesítőek.
A másik véglet Enyedi Ildikó csodálatosan lágy, más, meditatív dimenziókat nyitó filmje a Csendes barát. Lassan, komótosan, időt hagyva a megemésztésre, reflexiókra, valójában a kommunikációról szól lírai filmje, amelynek a főszereplóje egy száz éves gingkófa.
Legszebb álmaimban jelenhet meg az a kert a lélegző muskátlival az ablakban, amit becsukott szemmel is elő varázsolom magamban. "A film fő témája a növények képessége a kommunikációra: három idősíkon – a huszadik század legelején, a hetvenes években és 2020-ban, a Covid-járvány idején – három tudós vagy leendő tudós próbál utat találni a növények mélyebb megértéséhez a Marburgi Egyetemen. Grete az első nő, aki felvételt nyer az addig kizárólag férfiak számára fenntartott egyetemre; Gundula az egyetem hallgatója, aki egy muskátlin végez kísérleteket egy EKG-szerű géppel; Tony eredetileg a csecsemők agyműködéséről tartana kurzust a marburgi hallgatóknak Hongkongból érkezett vendégprofesszorként, de a covid miatt a kiürített egyetemen ragad, és a már említett, Seydeaux-féle előadás hatására kezdi vizsgálni az egyetemi park Ginkgo-fája által kibocsátott hullámokat." olvasom a pontos filmkivonatot és igen, a fa lüktető-hullámzó "lélekképét" is magammal hordom, amíg a pingpongbajnokos film képeit már el is ejtettem.
