Oppenheimer by Christopher Nolan

 "Most én lettem a halál, a világok pusztítója."

(Bhagavad-Gita, részlet: Visnu rábeszéli a herceget, hogy tegye, amit tennie kell.)

Rendezőjéhez méltóan minden porcikájában kidolgozott a Mű, ráadásul hagyományos celluloidszalagon, digitális megoldásokat elvetve készült ez a felkavaró remekmű. Az első fél óra bizony kell is ahhoz, hogy a film ritmusát, a pattogó dialógusok, a vágások ritmusát felvegyük.

Azon tűnődtem, ha korosabban is felkavaró, akkor egy élete kezdetén lévő ifjonc mit gondolhat -érezhet ennek az új világnak a feltárásán, végzetünk, pusztulásunk lehetséges vízióján, lévén a maghasadás titkának feltárása, az atombomba előállítása égető aktualitása marad az emberiség újabb kori történetének.

Nolan mindent megtesz, hogy szembesítsen végzetes folyamatokkal, a rendszerek (akár a fizikai síkon, akár a társadalmi viszonyokban, végső soron a kettő turbulenciáját példásan alá is húzva) ambivalenciájával. A szörnyű kérdés már az Oppenheimer történet elején elhangzik Teller Ede hangján: egyáltalán megáll e a magfúzió? minden számítás és lehetőség számbevétele ellenére, megállítható lesz e a pusztítás-pusztulás ?

Szépen kidolgozott e filmben főhősünk drámája, kezdve zsidóságán, a lelkiismereti kérdések taglalásán át a teljes szembenézés, a felelősségvállalás kérdésköréig. Nolan ahogyan bennünket nézőket sem kímél, nem kíméli a társadalmat, a mindenkori hajmeresztő és mocskos politikai viszonyokat, hogy mindez rávetülhessen napjaink világára és feszélyezve érezve magunkat hagyjuk el a vetítőtermet.

Caravaggio árnyéka

 Tegnap megnéztem az előzetes vetítését, kiváló munka. A filmet szellemisége teszi emelkedetté.

1610-ben Olaszországban Michelangelo Merisit, ismertebb nevén Caravaggiót brilliáns művésznek tartják. Ellenzi az egyházi dogmát, amely megszabja, hogyan kell a vallási témákat a művészetben ábrázolni. Amikor V. Pál pápa megtudja, hogy Caravaggio prostituáltakat, tolvajokat és csavargókat használ modellként festményeihez, elrendeli, hogy a Vatikáni Titkosszolgálat nyomozást indítson a művész ellen. A nyomozás eredménye határozza meg, teljesül-e Caravaggio kérése, hogy bocsánatot nyerjen egy riválisa meggyilkolása miatt és felmentsék a halálos ítélet alól. Az "Árnyék" néven ismert vezető nyomozó felfedi Caravaggio ellentmondásos életét, bűneit és erényeit.

El kell ismerni a helyszínek, a szcenográfiai rekonstrukciók és a jelmezek dicséretes munkáját, nem is beszélve Michele D'Attanasio "súlyos", de mindig élénk fotóiról. Kifinomult és artikulált technikákhoz folyamodtak, hogy megelevendhessen a filmen is a caravaggioi árnyakkal és fényekkel teli világ.

Ez soha nem öncélú, hanem lendületes, bensőségesen Pasolini-szerű háromdimenziósságot kölcsönöz a jelenetben lévő testeknek, hűen ahhoz a folyamathoz, amellyel Caravaggio összegyűjtötte a magáét az utcán, hogy festményeinek alanyává és modelljévé tegye őket, szentekké és madonnákká és halhatatlan ikonokká változtatva, hogy festményein megjelenítve őket majd az utókor embere e képeket látva megrendülve távozzon templomból, múzeumból.

Azt gondolom a film legnagyobb erénye ez a meggyőző látványvilág amely a 16. századi Itáliát és benne a korszakos mester világát kelti életre. Más kérdés, mennyire valósághű a történet, lévén halála pontos körülményeiről (betegség-erőszak, avagy mindkettő) többfelé teória is létezik. A nagy kontraszt kétségtelenül a drámai befejezés: a pápai kegyelem és ezzel párhuzamosan halála ténye.