2019. március 8., péntek

Maria Callas: A sors

"A sors az sors, nincs kiút" (Callas)
Élete (és hangja) romjain kapja a legnagyobb tiszteletet és szeretet rajongóitól. Végtelenül hálás is ezért, talán mert privát életében ez elkerülte. "Azért rajongtak, amit hallani szerettek volna"-mondja kegyetlen őszinteséggel. Sokszor elhangzott már, görög sorstragédia is ami e mondata mögött van.
Megindítóan igaz lett Tom Volf dokumentumfilmje, amelyben az elmúlt század korszakos operadívájának valódi arcát igyekszik bemutatni.

A David Frost-os „Maria by Callas” televízió interjú köré épített film, -miközben színesben is (végre) elénk tárja azt a kevés mozgóképrészletet ami a díva felvételeiből ránk maradt- egy varázslatos hang történetének mozzanataiba vezet el bennünket. Az utolsó fejezetből azonban tapintatosan elhallgat, itt már csak a rajongás képeit látjuk.

Számomra felemelő élmény volt újra végigmenni legszebb felvételei során: az első Normától a párizsi koncert "vöröséig" és tovább a londoni Toscáig. Páratlan, eddig nem látott dokumentum részletekkel karrierje és élete pillanataiból. Érdekes magánlevél részletek, közülük szeretett tanára Elvira Hidalgo számára írottak a legőszintébbek.
A film legmegindítóbb perceiben, amikor magánéleti béklyóit végre ledobva "szabadságában", (ahogyan fogalmazott az interjúiban) az Habanerát énekli Bizet Carmen című művéből. A "bel canto" énekesnő, ahogyan magát, énekművészetének summáját megfogalmazta :



                            

1 megjegyzés: