Kényeztet az idei év mozi ügyekben, egyik jó film után jön a másik (A kutya karmai közt, Párhuzamos anyák), amint a tegnap látott "A professzor és az őrült" is.
Azon kívül, hogy tökéletes képét festi meg a 19. század második fele Britanniájának, a lélek tengerének a mélyére visz el, illetve az oxfordi tudósok kulisszák mögötti világába is kalauzol.
A rendező színész Mel Gibson és különösen az értelem bomlásának hullámvasútján sodródó felcsert alakító Sean Penn zseniálisak a film főszereplőiként. Utóbbi megrendítő alakításáért ki is járna az Oscar. Elképesztő ahogyan az arcjátékával dolgozik !
(A szinkron nélküli eredetiben jól tanulmányozható az angol nyelv, ezt külön élveztem.)
A film sokkoló elmeotthonos jelenetei egy már sok-sok éve a tanításaim során használt izgalmas oktatófilmet is felidéztek. Ebben találkozhattam konkrétan a 19. századi orvoslásnak a megbomlott pszichét kordában tartani óhajó brutális, embertelen eszközeivel egy meglepően izgalmas összefüggésben. A párizsi fotóműterméről elhíresült Nadar (ebben rendezték az első impresszionista kiállítást 1874-ben), elektrosakkal kezeltek portréit fotózza, ily módon is kutatván az emberi arc kifejezőképességét, ennek a határait. Nadar portéfotóival vált híressé éppen a pátosz nélküli, az emberi arcot a maga természetességében bemutató ábrázolásaival. E cél elérésének érdekében vizsgálta a kezeltek arckifejezésének a változásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése