Laposan és unalmasan kezdődött a film, ám ahogyan az irónia megjelent (és fokozódott) kötött is le a kibontakozó történet, fergeteges szatíra napjainkról.
A csúcspont kétségtelenül a film kétharmadánál felcsendülő klasszikus zene, amely alatt-mögött profi vágásokkal rétegeződhettek a jelenetek és bomlottak ki az összefüggések.
A szépségesen zseniális Prokofjev Rómeó és Júlia zenéjének kontrasztjaként pedig a kis "piszkos" kapcsolatok-zsarolások álltak össze napjaink világának tükreként.
Javier Bardem jutalomjátéka e film. Lenyűgöző:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése