Blue Moon

 Ethan Hawke mint Lorenz Hart egyszerűen zseniális, avagy mozi a "levitációról":

(ahogyan bedobja a feleseket az is mindent visz)

A film elején kételkedtem, hogy valóban őt látom e: ily mértékű átalakulásra csak a legjobbak képesek. Egyszerre volt szánandó, humoros, fennkölt, esendő, szóval zseniálisan komplex figurát hozó. Raádásul egy alacsony fickót kellett eljátszania a valójában szép szál színésznek. Minden össze is állt ebben a kamaradarabban, amelyet egy dublini helyszínen (bárban) forgattak. Kiváló színházi produkció is lehetne belőle, ám ez a megoldás, hogy zárt belső térben, egy este történéseit látjuk filmen egy cseppet sem zavaró.

"A Blue Moon Ethan Hawke egyszemélyes Tour de France-a. Száz percen keresztül pörög – nagydumás, trágár, olcsó szexuális poénokat elsütő, hiperintelligens, a szerelembe és a szépségbe szerelmes Hartként, akinek ezen az estén végleg darabjaira hullik az élete. A jóvágású színészből egy alacsony, túlkompenzáló, komplexusos, erősen kopaszodó figurát formáltak, aki alkoholizmusát harsánysággal próbálja kompenzálni. Egyszerre esendő és szánandó, mégis képes elérni, hogy a néző szíve összeszoruljon a film végére a veszteségei miatt. Hawke élete alakítását nyújtja Lorenz Hartként. A Variety legfrissebb előrejelzése szerint ő és Timothée Chalamet lesznek az idei díjszezon nagy nyertesei, teljesen megérdemelten." olvasom egyetértéssel a filmkritikában/no name szerző.

Számomra a ruhatáros jelenet vitt mindent az oda-vissza "szerelmi vallomással", kapcsolatuk drámai dinamikájával. Partnere a hórihorgas feltörekvő leány. E két figura megjelenésében is a komikum forrása.

Parádés búcsúm is az óévtől, természetesen csillagos ötös.