Rendkívüli módon "megmunkált", lebilincselő alkotás a 86 éves Roman Polanski Dreyfus filmje. Az újabb és újabb fordulatokkal (és áldozatokkal) teli jól ismert ügy feldolgozása az utóbbi idők legprofibb mozija számomra. A Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse) címen fut a mozikban, mert a Dreyfust tisztázó Picquart ezredest helyezi a fókuszba. A felkavaró történet a 20. század fordulójának legmélyebb francia politikai botrányáról és a történet nyomán fellángoló zsidógyűlöletről szól. Napjainknak is üzen.
Polanski filmes eszközei magával ragadóak: leginkább frontális beállításokkal dolgozva utal a társadalmi struktúrára, ugyanakkor a kulcsjelenetekben felpörgetett mozgásokkal kellő dinamikát is ad mozijának. Szürke, kopár külsők, párizsi sikátorok, majd a gázlámpák fényével átitatott enteriőrök után (kafkai hangulatú a spionminisztérium ezek közt) néhány megkapó külső jelenetet is láthatunk: például a Garnier-palotával a háttérben párizsi kávéházi teraszon is találkozhatunk hőseinkkel és nem maradt el a kánkános mulató füstösen piros hangulata sem, ahol az igazi áruló Esterházy alakját látjuk először.
Ki ne hagyjátok !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése