Szomorúság
Igyekszem körültekintően filmet választani.
Mindezek ellenére az új év első filmjébe beletörött a bicskám. Rendezőjének korábbija (A négyzet) inspirált. Nagyjából ugyanazt, világunk-társadalmunk (a kapitalizmus) romlottságát groteszk optikán keresztül ábrázolja "A szomorúság háromszöge" című filmjében is a svéd rendező Ruben Östlund, Cannesban tavaly díjat nyert alkotásában.
Ám amíg "A négyzet" eredeti és vérbő humorral átszőtt parabola, addig e filmje számomra részben unalmas, részben erőltetett megoldásaival taszított, annak ellenére, hogy még utólag is próbáltam "megérteni" rendezőjét.
A film 3 részre bomlik:
-A főszereplő fiatal pár napjainkban oly divatos emancipációs csatácskáját mutatja be, végtelenül unalmasan. Ez az első etap.
-A második részben egy viharba kerülő luxushajón látjuk viszont őket, pechükre a kapitányi vacsora ideje alatt viharba kerül a hajó és imbolyogni kezd minden. Eleinte próbálják uralni a terepet, hogy aztán a film csúcsjelenete rendszeres, kiadós és apadhatatlan sugárba hányásba torkolljon... ám ha csak felül jönne ! Ok: az ember átpréseli magát e jeleneteken,
-aztán a hajótörötteinkkel izgulni is kezd a lakatlan szigeten. Ez már a harmadik rész.
Ez a rész még jó is lenne: eredeti, jól eltalált karakterek bomlanak ki a "játék" során, ám a megoldás éppoly kiábrándító. Spoiler vagy nem spoiler, a végén kiderül, hogy egy luxusszállós sziget lakatlan partrészére dobta ki a tenger hajótörötteinket... tehát minden mehet tovább, illetve kezdődhet elölről.
Mindez így leírva lehetne meggyőző, ám a filmben nem az.
Tanulság tehát nulla. A témafelvetést, a luxus életmód, a fékezhetetlen fogyasztás kritikáját a legnagyobbak már ezerszer megragadták: "A nagy zábálástól" kezdve Fellinin keresztül stb. stb., e témát számtalan remekmű tárta elénk.
Egyetlen szomorú tény ragadott meg a kritikákat böngészve utólag, hogy szimpatikus női főszereplője egészen fiatalon halt meg, nincs már közöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése