Tegnap megnéztem az előzetes vetítését, kiváló munka. A filmet szellemisége teszi emelkedetté.
1610-ben Olaszországban Michelangelo Merisit, ismertebb nevén Caravaggiót brilliáns művésznek tartják. Ellenzi az egyházi dogmát, amely megszabja, hogyan kell a vallási témákat a művészetben ábrázolni. Amikor V. Pál pápa megtudja, hogy Caravaggio prostituáltakat, tolvajokat és csavargókat használ modellként festményeihez, elrendeli, hogy a Vatikáni Titkosszolgálat nyomozást indítson a művész ellen. A nyomozás eredménye határozza meg, teljesül-e Caravaggio kérése, hogy bocsánatot nyerjen egy riválisa meggyilkolása miatt és felmentsék a halálos ítélet alól. Az "Árnyék" néven ismert vezető nyomozó felfedi Caravaggio ellentmondásos életét, bűneit és erényeit.
El kell ismerni a helyszínek, a szcenográfiai rekonstrukciók és a jelmezek dicséretes munkáját, nem is beszélve Michele D'Attanasio "súlyos", de mindig élénk fotóiról. Kifinomult és artikulált technikákhoz folyamodtak, hogy megelevendhessen a filmen is a caravaggioi árnyakkal és fényekkel teli világ.
Ez soha nem öncélú, hanem lendületes, bensőségesen Pasolini-szerű háromdimenziósságot kölcsönöz a jelenetben lévő testeknek, hűen ahhoz a folyamathoz, amellyel Caravaggio összegyűjtötte a magáét az utcán, hogy festményeinek alanyává és modelljévé tegye őket, szentekké és madonnákká és halhatatlan ikonokká változtatva, hogy festményein megjelenítve őket majd az utókor embere e képeket látva megrendülve távozzon templomból, múzeumból.
Azt gondolom a film legnagyobb erénye ez a meggyőző látványvilág amely a 16. századi Itáliát és benne a korszakos mester világát kelti életre. Más kérdés, mennyire valósághű a történet, lévén halála pontos körülményeiről (betegség-erőszak, avagy mindkettő) többfelé teória is létezik. A nagy kontraszt kétségtelenül a drámai befejezés: a pápai kegyelem és ezzel párhuzamosan halála ténye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése