Ismét egy ütős film, amelynek mondandója megkérdőjelezhet okoskodó történelem magyarázókat, kimosdatókat, akik a dolgok relativizálásával, "értelmezésével" újra és újra elmosni kívánják a határokat és ad absurdum felmenteni kívánnak így embereket. "NINCS ALKU!" lehetne e József Attilai mondat is a film mottója és valóban diktátorok, diktátorocskák (bonsaiducék is idesorolódnak) ellen nincs más mint az ellenállás és harc a végsőkig. E napjainkban is kínos -vagy egyre kínosabb ?-kérdésre -hogy meg kell e hajolnunk a hatalmukkal visszaélők, az akarnokok előtt, még akkor is ha ügyünk veszni látszik, már fenyegetettségben élünk, Winston Churcillnek egyértelmű válasza volt: NEM. Végső esetben, végső órán ez a tisztességes túlélés vagy esetleges győzelem záloga. Ez az origó.
E festőien fotózott film amely a "szent szörnyetegnek" , az angol miniszterelnöknek állít emléket, minden percét "porcikáját" élveztem még akkor is ha a hazai kritika egy része rossz szokása szerint finnyogott a zárórész miatt (giccsesnek tartotta, muhahha, ez is valahol jellemző mert rossz talajra hullanak a lelkesítő gondolatok ?). A híres politikust megformáló Gary Oldman maximálisan Oscarra érdemesült, a film operatőre pedig oly pazar és kifejező képsorokban vitte filmre a hátborzongató időszakot, hogy ettől mint látvány is lebilincselővé vált az Európa egyik legsötétebb XX. századi pillanatának politikájával foglalkozó alkotás. Remek minden dialógus, különösen a VI. Györggyel zajló párbeszédek és nekem az amerikai elnökkel történő telefonbeszélgetés- két dörzsölt ember párbeszéde- mindent vitt. Nem szabad kihagyni e filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése