Régóta nem olvasok mozizás előtt még hazai előzetest sem, hanem zsupsz a moziba és inkább eldöntöm mi jön ki belőle. A The Party című angol black komedy-vel kivételt tettem mert magyarított címe (A vendégek) zavart. "Partyról" van szó, igaz önmarcangolással, veréssel, tragikomédiával, tehát az eredeti cím jobb, több, groteszkebb. Átolvasva az itthoni sajnálkozó kritikákat, nem hiszem, hogy tolongani fog a nagyérdemű, pedig aki fogékony ez effélére, -angolos groteszkségre- nem csalódik. Nagy hibákat nem találtam az egy londoni lakásban leforgatott filmben -nem úgy mint hazai kritikusai. Kristin Scott Thomas és társai játéka egyfajta kamaradarabbá, amolyan "nemfélünkafarkastól"-ossá formálták a párbeszédeket. Igaz farkas helyett csak egy mókás róka sündörgött a hátsó ajtóban.
Apropo, azt sem hinném, hogy olyan elegáns ez a lakás amiről a kritikusok regélnek. Szimpla középosztálybeli minden, azt gondolom az elegancia egy fokkal feljebb kezdődik, éppen annyira elegáns ez a környezet amennyire a kibomló groteszk tragédia megkívánja. Az udvari ajtó melletti kuka végképpen ellentmond a honfiaink által belelátott "eleganciának", még akkor is ha dramaturgiai elemként került a képbe.
Páran tengtünk a moziban csak. Nagy örömömre kezdetekkor azonban egy zsemlyeszínű, közepes növésű blöki szaladt előre két hölgy kíséretében pórázon, gondolom ő is kíváncsi volt a filmre.Az igazi fekete komédia számomra akkor kezdődött amikor a filmben elcsattanó pofonoknál a kutyafi teli torokból vakkantott rá egyet-egyet. Igaz, szólt ő kutyahangján. Az igazi gond az volt, hogy melléje szellentett is egyet-egyet...utóbbinak nemcsak hangpróbája volt: nem hittem volna az elején, hogy szagos filmet látok. A két gazdihölgy előttem a sorban mindenesetre zavarba ejtően intim közelségben ülte végig a leszbikus szálakban is bővelkedő filmet . C'est la vie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése